A fagyiszezon beköszöntével eszembe jutott egy pár gondolat a fogyasztási szokásainkról. Szubjektív a gondolatmenet, csak az általam látottak és tapasztaltak vezetnek, nem végeztem felméréseket, nincs reprezentatív mintám és nem ismerem a fagylaltalapanyag forgalmazók eladási statisztikáit. Csak nézek és gondolkodni próbálok, józan paraszti ésszel..
Ahogy sok szakmában, ahol valamilyen terméket állítanak elő, úgy a vendéglátásban is több célja lehet egy-egy tevékenységet végző szakembernek. Van, aki egyszerűen üzleti szempontból közelíti meg a kérdést, és egyszerűen a profit maximalizálására törekszik mindenféle mélyebb ideológiai háttér nélkül. Magyarul hitvány és olcsó alapanyagokból előállít látványos(nak tűnő) terméket, és eladja óriási árréssel az arra fogékonyaknak. Sajnos ez utóbbiak nagyon sokan vannak. Ez lehet az egyik véglet, amikor azt mondjuk, hogy minden igényt ki kell elégíteni, ráadásul nagy is a piaca..Mire gondolok itt? Az emberek szeretik elhinni, hogy olcsón finomat vehetnek, jót és ráadásul sokat. Ez már így önmagában óriási ellentmondás, de így működünk. Meglátásom szerint azért működik nagyon jól az úgynevezett "albán" fagyik piaca, mert az emberek rettenetesen árérzékenyek, néhány tíz forintos különbségért erős kompromisszumokat hajlamosak kötni minőség tekintetében.
Másrészt rettentő mennyiségérzékenyek vagyunk, és ez nem csak a fagylaltra igaz, hanem bármilyen vendéglátásban megtalálható termékre. Nem baj, hogy péppé van klopfolva a husi, nem baj, ha kétszer olyan vastag a panír, mint kellene, csak lógjon le a tányérról, és miután majdnem lefordultunk a székről és már csak dünnyögni tudunk, csomagoltassuk el a megmaradt fél adagot és fizessük ki a 2000 forintos számlát borravalóval együtt..Nem akarjuk látni az ellentmondást a rendszerben, nem akarjuk megfejteni, hogy miért kaptunk nagyon sokat elképesztően olcsón, nem keressük az okokat, csak örülünk, hogy jól jártunk. Hát nem jártunk jól, mint ahogy a kétméter magas fagyival sem járunk jól, ami fele annyiba került, mint máshol. Mert szemetet etetnek velünk! Itt van egy átlagos, nagyüzemi készítésre szánt vanília fagylaltpor összetevőinek a listája. bárki megveheti, aki besétál egy ilyen vendéglátós ellátó boltba, íme:
Összetevők: cukor, kávéfehérítő por növényi zsírral (glükózszirup, teljes mértékben hidrogénezett kókuszzsír, TEJFEHÉRJE, stabilizátor: E340, emulgálószerek: E471, E433, csomósodást gátló anyag: E551, színezék: E160a), SOVÁNY TEJPOR, TEJSAVÓPOR, sűrítőanyagok: E466, E412, E410, aromák, emulgálószer: E471, színezék: E100.
Jó, nem? Főleg a rettentő sok vaníliára figyelj, s képzeld magad elé a szorgos kezeket, ahogy a vaníliarúdat kapargatták, hogy ilyen remek fagyiport vehess. Meg a friss tejszínt se felejtsd! :) A lényeg, hogy ezt veszed meg fagyiként, ha nem figyelsz oda. Azt gondolom, hogy mindenkinek az egyéni ízlése, pénztárcája, preferenciái döntik el, hogy mire és mennyit költ, de azt is sokszor tapasztalom, hogy az emberek azért teszik le a voksukat valami mellett, mert nincsenek valódi információik az adott termékről. Ha a műfagyi szebb, színesebb, viagrásabb, hupikéktörpikésebb vagy redbullosabb, mint máshol, és te ezt szereted, akkor hajrá, nincs ezzel gond. Én ugyanakkor arra bíztatlak, hogy a fagyival, mint minden mással, olyan alapanyagokat vigyél be a szervezetedbe, amik tiszták, természetesek, valódiak és a hasznodra vannak.
Alapvetően azért írok, mert szeretném az embereknek megmutatni a tudatos kóstolás módszereit, szeretném sokaknak megadni az "aha, érzem már!" élményének az örömét. Ezért tartok sok étel- és ital kóstolót, hogy támpontokat, kapaszkodókat adjak az arra fogékonyaknak. A tudatos kóstolásnak abban is nagy jelentősége van, hogy nem csak a különlegességek, ínyencségek világában segít eligazodni, de a hétköznapi fogyasztásunkban is a javunkra lehet: meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, a természetes alapanyagot a műanyagtól, és ezáltal a hasznosat az ártalmastól.
Ezért javaslom, hogy ha egy fagyisnál ilyen látvány tárul eléd, akkor az legyen gyanús. Ilyen színek és ilyen méretű habos-babos csodák természetes alapanyagokkal nehezen hozhatók össze.
A vendéglátásban, mint minden másban persze, a nehezebbik út az, hogyha valamit meg szeretnél mutatni a vendégeidnek, valami újat, valami jobbat, valami értékesebbet. Ezzel csak az a gond, hogy több vele a munka, többe kerül, kisebb a piaca, és jó eséllyel nem fogsz belőle meggazdagodni. Mégis sokan teszik ezt, mert a tiszta lelkiismeret és a tenni akarás viszi őket előre. És ahogy egyre többen rájönnek, hogy az ételek minősége, amit elfogyasztunk, nagyban befolyásolják az egészségünket és a közérzetünket, úgy lesz egyre nagyobb jelentősége és létjogosultsága például a tisztességes fagyinak. Ismét.
Egyébként a valódi, zamatos, krémes vaníliafagyi összetevői a tejszín, tojássárgája, vaníliarúd és cukor meg egy csipet só, sok törődés. Semmi más nem kell bele.
Ha az utcán sétálgatva úgy döntenétek, hogy mégis igazi fagyit ennétek, akkor valami ilyemit kell keresni:
Ne feledd! A pénzeddel szavazol! Ha hitvány holmiért adsz ki pénzt, akkor azt támogatod, aki pusztán nyereségvágyból szemetet adott el neked..
Szép nyarat mindenkinek!
