Azok a receptorok, melyekkel az illatokat érezzük, az orrmelléküregben lévő szaglóhámban vannak. Egyszerű lélegzés során ide nagyon kevés levegő jut, így a szagokat inkább csak mélyebb levegővételek esetén érezzük. Ezért hasznos a tudatos, odafigyelő szaglásnál a mélyebb, gyakori szippantás, mert ebben az esetben a levegő leginkább az orrüreget járja át, a légutak további részébe nem kerül; ez kifejezetten a szaglást szolgálja. Illatanyagok azonban nemcsak egyenes úton, az orrüreg bejáratán keresztül, hanem belülről, a szájüregből is érkeznek, a garaton át. Ezért van az, hogy aki pl. italt kóstol, az nemcsak beleszagol a pohárba, hanem a száját résnyire nyitva azon keresztül is "beleszagol" a pohárba, tehát az orron és a szájon át szippant be levegőt egyszerre. Így sokkal több helyen, nagyobb felületen érezzük az illatokat. Ha az ital jellege megengedi (tömény alkoholoknál nehéz megcsinálni, mert ezzel a módszerrel inkább megfulladunk egy whisk(e)y vagy pálinka esetén például), a fejet egy kicsit előredöntve a kortyon levegőt szívhatunk keresztül, így megnövelve a levegőnek az itallal érintkező felületét, és ezzel együtt az illatokat is jobban felszabadítja. Azért vigyázni kell, hogy ne tüdőből szívjuk a levegőt, hanem csak a száj összehúzásával - (ex)cigisek gyakorlottak ebben - szürcsölgessünk, különben prüszkölős-köpködős lesz a kóstolás. Az illatanyagok, amikre leggyakrabban odafigyelünk, a táplálékunkból származnak. De természetesen nem csak üzemanyagot veszünk magunkhoz az ételeinkkel-italainkkal, hanem élvezkedünk!! � Ezért nagyon fontos megtanulni a helyes szaglást, mert akkor nagyobb öröm van a kóstolásban. Javaslom, hogy amikor italt szagolsz, akkor ne dugd bele az orrodat a pohárba, hanem a pohár szájától néhány centi távolságra fékezz le, és ott kezdd a szaglást/felderítést. Főként alkoholos italoknál ennek a lényeges összetevőnek illatfedő hatása van, ha nagyon közelről ismerkedsz vele, akkor inkább a szesz szúrós, égető érzetével fogsz találkozni és nem a többi illatösszetevővel.